Keleti szemléletmód és a nagy átrendeződéseK

Besenyő Pista bácsi, KFT együttes, keleti életfelfogás – mi ebben a közös? Laár András személye, aki nemcsak humorista, énekes és zeneszerző, hanem spirituális gondolkodó is. Vajon mit ad ez a hétköznapokban, és hogyan támogathat a megpróbáltatásokban? Interjúnkban ennek járunk utána.

A lezárások alighanem mindannyiunk számára kihívást jelentettek. Önnek mi segített megőrizni a mentális egészségét?

– Valóban, a lezárások másféle életmódot, egyben újfajta fejlődési lehetőségeket hoztak, aminek részét képezte az, hogy teret lehet adni új érdeklődési területeknek is. Szerencsére találtam magamnak itthoni hasznos elfoglaltságot, ami segített anyagilag is talpon maradni. Asztrológiát kezdtem tanítani online, és emiatt újra elmélyedtem e tudomány napi szintű gyakorlásában. A történések és az aktuális konstellációk látványos összecsengése kiemelte tudatomat a kezdeti kétségbeesésből – ahogy magasabb szempontból tekintettem a folyamatokra, már nem tűnt olyan reménytelennek a helyzet. Mindemellett rendszeresen meditálok, ami pont abban rendkívül hasznos, hogy az ember jobban viselje a nehéz érzelmi helyzeteket. A zene, a zenei révülések természetesen továbbra sem hiányozhatnak az életemből, számomra ezek is elengedhetetlenek az egyensúlyhoz.

Mi volt a legnehezebb az Ön számára a lockdown alatt? Ezt hogyan kezelte?

– Az emberi, rokoni, baráti kapcsolatok hiányoztak, miközben össze voltunk zárva a szűken vett családdal, azaz a feleségemmel és a 9 éves fiammal. Sok feszültség adódott ebből. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert az együtt töltött idő alatt sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.

Mik okozták a családi feszültségeket? Hogyan kezelték ezeket? Mire fontos Ön szerint ügyelni a kapcsolatokban, hogy támaszként, ne pedig további stresszforrásként szolgáljanak?

– Hát, éppen ez az! Nemcsak úgy tekinthetünk erre a helyzetre, hogy össze vagyunk zárva a szűk családdal, hanem úgy is, hogy alkalmat kaptunk arra, hogy összecsiszolódjunk. Volt mit csiszolni. Az összezártságban önzésünk, türelmetlenségünk, ingerült reakcióink hatványozottan jelentek meg, és mivel a menekülés nem opció, annyit tehetünk, hogy egymáshoz hangoljuk ezeket. Lefaragjuk a kiálló éles tüskéinket ahhoz, hogy normális életet élhessünk. Voltaképpen folyamatos lelkigyakorlatot végeztünk és végzünk is egymás segítségével, amely a türelemből, a szeretetből, a másik iránti tiszteletből táplálkozik.

Változott a hozzáállása a korábbihoz képest?

– Nos, a házassággal kapcsolatban megváltozott a véleményem és a hozzáállásom is. Régebben sokkal lazábban vettem ezt a dolgot. A saját személyes szabadságomra sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem, a családi élet helyett a művészi munkámra, az alkotásra koncentráltam inkább. A járvány betörése után viszont egyik pillanatról a másikra „kirúgták alólam a sámlit”. A fellépések megszűntek, viszont nagyobb fontosságot kapott mindaz, ami továbbra is az életem része, és ez volt az, amire támaszkodhattam ebben az új helyzetben. Felértékelődött bennem a családdal és Budával, a 9 éves kisfiammal való kapcsolat. Úgy is mondhatjuk, hogy ez egyben esély is volt arra, hogy átalakuljanak az életemben az arányok, mélyebb, gazdagabb rétegek jelenjenek meg a szoros kapcsolataimban. A legfontosabb helyre a béke, a szeretet és az egészség került. Ez lett mindennek az alapja, és a járvány után ezen az alapon épül majd újjá a többi.

Abban, hogy megőrizték a békét, mennyiben támaszkodtak a keleti szemléletre?

– Erre támaszkodtunk leginkább. Katival a belső feszültségeink kezelésében nagy segítségünkre van a belátó türelem gyakorlása, amit a meditációs gyakorlatok megerősítenek mindkettőnkben. Az olyan helyzetekben, amikor magasra csapnak az érzések, az automatikus reakciók helyett arra koncentrálunk, hogy képesek legyünk megállni, szünetet tartani, és rátekinteni arra, ami bennünk van. Ilyenkor a másik iránti szeretet és együttérzés erősebb tud lenni, mint a bennünk munkáló indulat, és mindez elég ahhoz, hogy ami kemény és érdes, az puhuljon és csiszolódjon.

– Hogyan került kapcsolatba a keleti tanokkal?

– Soha nem voltam materialista, mindig éreztem, és ma is érzem az Egyetemes Tudat jelenlétét: egy bölcs, jóakaratú Intelligenciát, amelynek részei vagyunk, és ami vagy aki mindent betölt. Személyesnek is el tudom képzelni, akkor Jóistennek hívom, de mivel nem érzem „valaki más”-nak, magamban is megtalálom. Ez pedig a Tudat maga. Az egész világ ebben a Tudatban létezik, és minden ebből a „tudat-anyagból” van. A buddhizmus voltaképpen a Tudat-tan. Pontosan az, amit én magam is éreztem már régtől fogva, és amikor több mint három évtizeddel ezelőtt először hallottam a buddhista tanokról, azonnal rezonáltam arra.

Bizonyos dolgokban máshogyan reagál, mint a keleti Tudat-tan megismerése előtt?

– A meditáció rendszeres gyakorlása átrendezi az ember értékrendjét. A meditálás hatására az anyagi természetű tárgyak, amelyekre az ember vágyakozik, lassan elvesztik vonzerejüket, a lelki-szellemi egyensúly pedig felértékelődik. Kis csip-csup dolgokon bosszankodni értelmetlen, nincs mire és kire irigykedni, a düh, a harag indokolatlan méreg, ami annak is árt, aki dühös, és persze annak is, akire irányul.

Régebben nagyon könnyen felcsattanó pukkancs voltam, számos embert megbántottam ezzel.  A szabados érzékiség is sokkal jobban vonzott, ami szintén nem vezetett jóra. Ma már kerülöm az effajta bonyodalmakat. A meditáció segít annak a sajátos tudatállapotnak a kialakításában, aminek része a nagyobb higgadtság, az erős érzelmek és vágyak mérséklésére irányuló képesség. Szó sincs arról, hogy a meditáció hatására megszűnne az ember érezni – ám egy idő után nem az érzelmek hevessége a meghatározó, hanem az, hogy minél teljesebben, minden rezdülésükkel együtt megéljük az érzéseinket, és közben nagyobb távolságot is tudjunk tartani, anélkül, hogy elsodródnánk velük.

Az ország elsősorban előadóművészként és zenészként ismeri Önt, pedig buddhista pappá is avatták. Pontosan mivel foglalkozik ebben a minőségben?

– Olyan értelemben, ahogy ez a keresztény egyházakban van, nem vagyok pap. Nincs templomi feladatom. A papi beavatást a mesteremtől kaptam, és ehhez nem tartozott hozzá valamiféle konkrét vallási feladat. Elsősorban belső elkötelezettséget jelent, és azt, hogy egy bizonyos szellemi hozzáállást képviselek. Inkább tanítói, gyógyítói szerep. A buddhista papoknak elsősorban nem bizonyos szertartások elvégzésében van szerepük, hanem abban, hogy átadják a buddhizmus tanait és gyakorlatát mindazoknak, akik tanulni szeretnének.

Nem kérdés, hogy Ön elképesztően sokoldalú és sokszínű személyiség. Mi a közös nevező a sok személyiségrész, élete különböző szerepei mögött?

– A közös nevező a szellemi szabadság. Mindig is ez vezérelt, bármivel foglalkoztam éppen.

A lelki egyensúly mellett a testi egészség is fontos a teljes értékű élethez. Milyen módon ügyel az egészségére?

– A természetes megoldások híve vagyok. A betegségeket elsősorban gyógynövényekkel, vízkúrával, gőzkúrával és meditációs módszerekkel igyekszem kezelni. Mint páciens az akupunktúra áldásos hatását is megtapasztaltam.

Milyen elveket követ a táplálkozásában? Ez mennyiben függ össze a keleti szemlélettel?

– Úgy gondolom, hogy kinek így, kinek úgy. A különböző típusú embereknek nem ugyanaz tesz jót. Sokáig vegetáriánus voltam, az is működött, most vegyesen táplálkozom, és így is egyensúlyban vagyok. A legfontosabb, hogy az étel spirituálisan is felemelő legyen, ne pedig lehúzó. Minden étkezés előtt mantrát mondok, és megáldom az ételt.