Az utóbbi években egyre erősebb igény mutatkozik az emberekben arra, hogy betegségek esetén a terápiás kezeléseket gyógynövényekkel és különböző gyógytermékekkel egészítsék ki, illetve szerencsére egyre többen fordítanak figyelmet a megelőzésre is. Az ismert módszerek mellett fokozott figyelem kíséri a Hagyományos Kínai Orvoslás (Traditional Chinese Medicine – TCM) módszereit és termékeit is, ezért érdemes lehet ezeket kicsit bővebben is bemutatni.
A keleti orvoslás több ezer éves múltra tekint vissza. A nyugati és keleti orvoslás különbözősége a követekzőkben mutatkozik meg: a nyugati orvoslás értelmében az orvosok a kórokozók ellen „harcolnak”, az általuk felírt gyógyszerek pedig többnyire egy hatóanyagot tartalmaznak, amelyek elpusztítják a „hívatlan betolakodókat”. A Hagyományos Kínai Orvoslás ezzel szemben az embert egészében, a természet részeként tekinti és a gyógyításnál nem kizárólag a tünet(ek) kezelésére koncentrál, hanem az ember normálistól eltérő állapotát próbálja helyreállítani. Emiatt az is előfordulhat, hogy ugyanarra a betegségre, két különböző embernek, két különféle gyógymódot javasol a kínai gyógyító, illetve ugyanaz a szer különböző betegségeket is gyógyíthat.
Mivel a TCM a növényeket természetes formájukban használja fel, ezért azok gyakorlatilag kivétel nélkül nem egy hatóanyagot tartalmaznak, hanem egy olyan „koktélt”, ahol az egyes elemek egymás hatását erősítik. Ezen termékek hatásmechanizmusát tekintve igen széles spektrumon mozognak; legtöbb esetben nem a baktériumokat és vírusokat semmisítik meg, hanem megakadályozzák azok sejtekhez való tapadását.
A drogokat jellemzőik alapján a „Négy Tulajdonság” és az „Öt Íz” alapján sorolják be. Az előbbi a hatóanyag hideg, forró, hűvös és langyos természetére utal, amelyek ellentétes hatású kórképekre hatnak (a forró gyógykészítmény a hideg, Yin tulajdonságú tüneteket megszünteti, felmelegíti a testet és erősíti a Yangot), míg az Öt Íz (csípős, édes, savanyú, keserű és sós) inkább a beltartalommal van összefüggésben (pl. a csípős jellegű gyógynövények elsősorban olajokat, szaponinokat és alkaloidokat tartalmaznak, a külső kórokozókat tartják távol a szervezettől és serkentik a véráramlást).
A legtöbb gyógynövényt nem közvetve, hanem feldolgozás után használja a rendszer. Ez több célból történik: egyrészt így növelhetjük a hatékonyságot, a hatóanyagokat koncentrálhatjuk. Másrészt eltávolíthatóak a nem kívánt alkotóelemek, az esetlegesen rossz ízt okozó komponensek, illetve a túl erős, esetenként akár toxikus hatás is csökkenthető, vagy akár teljesen megszüntethető. Feldolgozással emellett az előállítás is megkönnyíthető.
A leggyakoribb elsődleges feldolgozást (tisztítás, őrlés és darabolás) vizes vagy tüzes feldolgozás követi, de akár e kettő kombinációja is elképzelhető, melyekkel az előbb említett jótékony hatásokat érhetjük el.
Mindenképp meg kell említeni, hogy több szer együttes alkalmazása esetén, a hatóanyagok kölcsönhatásba lépnek egymással, amely a mi szempontunkból lehet hasznos, de akár ártalmas is. Erősíthetik a pozitív hatást, toxikus komponenseket semlegesíthetnek, a másik oldalon viszont a hatékonyságot csökkenthetik vagy egymással keveredve ártalmassá válhatnak. Emiatt nagyon kell ismerni, hogy mely növény (és hatóanyag) mely növénnyel (és hatóanyaggal) nem alkalmazható együtt, hol van kölcsönös erősítés, kölcsönös korlátozás vagy éppen kölcsönös gátlás.
Tegyünk még említést a drogok adagolásáról is! Mivel a kínai drogok javarészt nyers formában kerülnek felhasználásra, ezért a felhasznált mennyiségek viszonylag széles biztonsági határon belül mozognak és nincsenek annyira szűk intervallumba szorítva, mint a gyógyszerek esetén. Az adagolás azonban függ a drog jellegétől, az adagolás formájától és a betegség körülményeitől is, de befolyásolja azt a beteg testalkata, életkora, neme és a már korábban említett kompatibilitás is.
A kezelés alatt mindenképpen érdemes odafigyelni a táplálkozásunkra, mert ezzel sokat javíthatunk állapotunkon, ám ronthatunk is rajta, ha nem vagyunk körültekintőek. A már példaként felvetett hideg tulajdonságú tünetek megjelenésekor kerüljük a nyers és hideg ételeket.
Mind a nyugati, mind a keleti orvoslás folyamatosan fejlődik és igyekszik újabb alapanyagok felhasználásával folyamatosan mélyíteni a repertoárját. Ez azt is jelenti, hogy mindkét fél nyitott a másik irányába és bizony át-átvesznek egymástól jól bevált praktikákat. Továbbá fontos kiemelni, hogy mindkét „oldal” fő célja – a sok különbözőség mellett – az emberi élet globális fenntartása és egyénenkénti megóvása.