Hatás:

Az egyiptomi útifű magja és maghéja az indiai és kínai gyógyászatban évszázadok óta alkalmazott gyógynövénydrog.

Európában közel egy évszázada ismert, jelentőségét az ún. civilizációs betegségek (emésztési és anyagcserezavarok, szív- és érrendszeri problémák) előfordulásának fokozódása növelte meg az elmúlt években.
Ezek megelőzésében igen fontos szerepe van a táplálkozási szokások megváltozásának, ezen belül kiemelkedő jelentősége lehet a duzzadó, de nem emészthető növényi rostanyagoknak

Ismertető:

Az egyiptomi útifű (Plantaginaceae) a Földközi-tenger déli vidékétől Pakisztánig honos, 5-20 cm magas, egy- vagy kétnyári útifűféle, amelynek rózsaszínű, hússzínű, 1,5-3,5 mm hosszú, 1,5-2,0 mm széles, megszárított, érett magját és a kollabált sejtrétegekből álló maghéját alkalmazzák a gyógyításban.

Felhasznált irodalom:

Liktor-Busa Erika (2012): Egyiptomi útifű (Plantago ovata) in: Csupor Dezső – Szendrei Kálmán (szerk.): Gyógynövénytár – Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz 2., bővített, javított kiadás, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2012. 92. o.