A gyermek félelme, a szülő aggodalma

Sokan nemcsak az iskolatáskát, hanem a félelmeiket is cipelik a szeptemberi becsengetéskor – a tanévkezdés kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek számára egyaránt kihívás. Dr. Deliága Éva gyerekpszichológussal arról beszélgettünk, mi állhat az iskolakezdési szorongás hátterében, és hogyan oldhatók fel a gátlások.

Amikor szeptember elsején megszólal az iskolacsengő, szorongást vagy várakozást ébreszt a gyerekekben?

Különbséget kell tennünk aközött, hogy első osztályba lép a gyermek, vagy már többször átélte, milyen visszatérni a tanterembe a nyári szünet után. Az elsősök általában örömmel és izgalommal telve érkeznek az első tanítási napra – ugyanakkor abban, hogy egy leendő elsős milyen várakozásokkal tekint az iskola elé, nagy szerepet játszik az, hogyan készíti fel a szülő. Ha a szülő azt mondja, „most már vége a játéknak”, „többet nem lógunk egész délután a játszótéren”, azzal szorongást kelthet a gyerekben, míg ha biztatja, hogy „nagyon klassz lesz iskolába járni”, „büszke vagyok rád, hogy nagy iskolás lett belőled”, azzal az örömteli várakozást erősíti. Nem célszerű az éles váltás az óvodás lét és az iskolás évek között, mert attól, hogy iskolás lett, még nem szűnik meg a gyermek játékigénye – ő majdnem pontosan ugyanolyan marad, mint volt.

Vannak gyerekek, akik félnek az ismeretlentől – bennük ébreszthet szorongást az első osztály megkezdése. Számukra bármilyen újfajta, korábban nem tapasztalt élmény szorongáskeltő, a jó élmények is. Ez a szorongás akkor oldódik fel, amikor ténylegesen elkezdődik az iskola, és begyűjthetik az első tapasztalatokat – amikor már lezajlott az évnyitó, megismerték a tanítójukat és az osztálytársaikat. Az ismeretlentől való félelem alkati sajátosság, és nem az iskolába lépéssel jelenik meg először. Az új ingerektől félő gyerekek közt vannak olyanok, akiknél az a megoldás, ha hosszas felkészítésben részesítik őket: a szülő mesél nekik a saját iskolai élményeiről, elsétál velük az iskolához, beszélgetnek arról, milyen lesz odajárni. Ugyanakkor vannak köztük olyanok is, akikben a nagy lélegzetű felkészítés csak még nagyobb félelmet kelt, jobban viselik, ha nem kell hosszasan izgulni és várakozni – esetükben nem érdemes nyáron sokat foglalkozni az iskolakezdéssel, bár természetesen legyenek tisztában azzal, hogy első osztályba mennek, de elég néhány nappal előtte szólni, hogy küszöbön a nagy esemény.

Minden szülő – a saját gyerekét ismerve – el tudja dönteni, melyik a célravezetőbb stratégia.

Előfordul, hogy a szülő jobban tart az iskolakezdéstől, mint a gyerek?

Nem jellemző, hogy a szülő tartana jobban az iskolakezdéstől, pláne nem jelenthető ki, hogy a szülő félelme keltene szorongást a gyerekben – ugyanakkor tény, hogy az iskola megkezdése, főleg az első gyereknél, nagy változásokkal és sok aggodalommal jár. Kicsit mintha a szülő is iskolába menne a gyerekkel együtt, és természetes, hogy nyugtalan amiatt, hogyan alakul ki a napi rutin, kész lesz-e mindennap a házi feladat. Amúgy is jellemző nyáron a lazább napirend, a lefekvési idő elcsúszása – augusztus utolsó heteiben érdemes közösen visszarázódni a kicsit szigorúbb, hétköznapi menetrendbe, például szeptemberhez közeledve a szülő szervezhet olyan programokat, hogy a gyereknek akkor kelljen felkelnie, amikor majd iskolaidőben is. Ezt nemcsak az első, hanem a felsőbb osztályba lépőknél is lehet gyakorolni.

Mi állhat annak hátterében, ha egy nagyobb, másodikos-harmadikos gyerek szorongva érkezik már az első tanítási napra?

Ilyenkor nem maga az iskolába járás felelős a helyzetért, hanem az olyan konkrétumok, mint hogy a gyerek nem tudott beilleszkedni az osztályközösségbe, konfliktusa van a tanáraival, vagy nem bírja a terhelést, és úgy érzi, nem tud megfelelni az elvárásoknak. Számára a nyári szünet a felszabadulást jelenti, az iskola pedig a korlátozásokat, kudarcélményeket, ez az oka, hogy nem vágyik vissza oda.

Habár a legtöbb gyerek megosztja ezeket a problémákat a szülővel, előfordulhat, hogy inkább magában tartja őket – azonban ekkor is észlelhetők bizonyos jelek. Gyanús lehet, ha a gyerek visszatérő hasfájásról panaszkodik iskolába indulás előtt, ha hirtelen romlik az étvágya, ha sokáig forgolódik éjjel az ágyában, vagy rémálmok gyötrik, netán kifogást keres, hogy a másnapi számonkérésen ne kelljen jelen lennie.

Ilyenkor csak végső megoldásként döntsön a szülő az iskolaváltás mellett, mert a gyerek számára nagy törést jelent kiszakadni a megszokott közegéből. Sőt, önmagában a tényt, hogy „nem találta meg itt a helyét, nem ütötte meg itt a mércét”, kudarcként élheti meg. Az iskolapszichológus, az osztályfőnök vagy az adott szaktanár bevonásával fontos megállapítani, mi áll a nehézségek hátterében, és hogyan lehetne kezelni a problémát. Csak ha a végső konklúzió az, hogy a gyermek és az iskola között alapvető nézetkülönbség van, akkor érdemes másik intézményt keresni.

Hasznosnak látja a hosszú nyári szünetet?

A közbeiktatott szünetek nagy jelentőséggel bírnak az iskolaévben, mert biztosítják a regenerálódást. Az egy-két hetes téli és tavaszi szünetben többnyire nem igényel bonyolult szervezést a gyerekfelügyelet – ellentétben a nyári szünettel. Annak ellenére, hogy a nyári szünet kihívás elé állítja a családot, szakemberként úgy látom, a két és fél hónapnyi pihenés fontos, mert lehetőséget teremt az érésre: a szelesebb gyerekek sokszor összeszedettebbé válnak nyár végére – nemcsak a testmagasságuk nő meg, hanem pszichológiailag is fejlődnek. Az előző tanévben gyűjtött ismeretek ülepednek, a nyári kísérletezések során az elméletből átkerülhetnek a gyakorlatba.

Szabó Elvira