A Hagyományos Kínai Orvoslás (Traditional Chinese Medicine, TCM) különféle terápiás eljárásokat foglal magában, így például akupunktúrát, akupresszúrát, gyógynövényekkel való gyógyítást, a harmonikus elrendezés művészetét (feng shui), a csikung mozgásformát és meditációt, illetve a mozgás- és légzésterápiát ötvöző tajcsit. A távol-keleti gyógyításnak ezek a formái a természet több évezreden keresztüli megfigyelése eredményeként alakultak ki, és szemléletének alapköve az, hogy a természet jelenségei visszatükröződnek az emberekben, valamint különböző betegségeikben.

A TCM egyénre szabott kezeléseinek célja az emberi szervezet egyensúlyának helyreállítása, a természettel való összhangjának megtalálása. Ez tulajdonképpen az emberi test hosszanti irányban futó csatornáiban, az ún. meridiánokban lévő „életenergia” (csí) folyamatos áramlásának biztosítását jelenti. Ugyanis ott, ahol a csí folyamatosan halad, egészség van, ahol viszont megakad vagy erőtlenné válik, ott betegség lép fel.^{1, 2}

A test és lélek egységét az egészség feltételének tekintő hagyományos kínai orvoslás szerint a betegségeket nem lehet csupán a testi tünetek alapján kezelni. Bár a TCM-orvosok is nyernek információt a röntgenfelvételekről, illetve a laborvizsgálatokból, ezeken túl számos más információt is begyűjtenek. Megfigyelik a beteg bőrszínét, kitapintják a pulzusát, megnézik a nyelvén a lepedéket, szükségük van az étkezési szokások, az alvásritmus megismerésére éppúgy, mint az életkörülmények, a családi állapot vagy a hangulat feltérképezésére – ezek nélkül pontos diagnózis nem állítható fel. Ebből következik, hogy a TCM-orvosok és a betegeik között különleges, szoros kapcsolat alakul ki.²

Története

A hagyományos kínai orvoslás gyökerei azokra az időkre nyúlnak vissza, amikor úgy hitték, hogy a betegségeket démonok és szellemek okozzák. A természet megfigyelésén nyugvó taoizmus filozófiája alapján a kórképeket a jin és jang ellentétpárra, illetve az öt elemre vezették vissza. A jin-jang ellentétpár szimbolikája (éjjel és nappal, sötétség és világosság, női és férfi stb.) alapján minden összetartozik, és minden egy körforgás része. A hangsúly az egyensúlyon van: ha ugyanis a szervezetben jin és jang harmóniája megbomlik, akkor betegség alakul ki.^{1, 2}

A kínai gyógyászat régmúltra nyúló gyökereit igazolja, hogy ásatások során körülbelül ötezer éves, bambuszból és kőből készült akupunktúrás tűket találtak. A technika és a kínai medicina azóta persze átalakult és fejlődött, miközben a történelmi események is rányomták bélyegüket. Kínában a népköztársaság létrejöttét követően, 1929-ben betiltották a hagyományos orvoslás gyakorlását, és csak 1949 után kapott ismét hivatalos támogatást.

A kínai gyógymódok a misszionáriusoknak, kereskedőknek és orvosoknak köszönhetően már a XVI. századtól kezdve beszivárogtak Európába. A TCM nyugati országokban való fokozatos térnyerése Kína nyugati nyitását követően, az 1970-es évektől kezdve új lendületet vett. Nyugaton elsősorban az akupunktúra vált ismertté és alkalmazottá, miközben Kínában a panaszok 90 százalékát gyógynövény-kombinációkkal kezelik, és az akupunktúrás kezelések ritkábbak. Az akut és krónikus megbetegedések gyógyítására, valamint a nyugati orvoslás módszereinek kiegészítésére egyaránt alkalmazható TCM ma már Európa-szerte ismert és alkalmazott gyógyító rendszer, Németországban például a lakosság több mint fele fordul segítségért a távol-keleti orvoslás valamely formájához.²

A Hagyományos Kínai Orvoslás Világszövetségének (World Federation of Chinese Medicine Societies, WFCMS) adatai alapján a világ több mint 100 országában mintegy 100 ezer kínai gyógyászati klinika működik, és körülbelül 300 ezer orvos dolgozik a betegek állapotának jobbulásáért. A kínai gyógyítást oktató képzőhelyek száma világszerte 1000-re tehető.³

A hagyományos kínai gyógyászat hazánkban is alkalmazott és elismert, ezt bizonyítja többek között az is, hogy 2010 szeptemberében a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán elindult a hagyományos kínai gyógyászat tíz félévet felölelő oktatása.

A hagyományos kínai orvoslás egyedülálló és egyre szélesebb körben elismert tudománya a nyugati medicinában is mindinkább az egészségügyi ellátás szerves részévé válik.

Dr. Budai Marianna PhD

Dr. Budai Lívia PhD

Felhasznált irodalom

¹ Traditionelle Chinesische Medizin. Naumann&Göbel, 2000.

² http://www.apotheken-umschau.de/Alternative-Medizin/TCM-Das-Prinzip-von-Yin-und-Yang-46732_4.html

³ WHO Traditional Medicine Strategy: 2014–2023. World Health Organization, 2013.