Az utak uralkodójaként is emlegetett növény ősidők óta áldás az emberiség számára, hiszen a felső légúti bántalmak legfőbb ellenszere. Az útifüvek családjábatartozó növény leginkább sötét üvegbe adagolt szirupként ismert.

A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) olyan gyógynövény, amelynek elsősorban feldolgozott változatai ismertek. A kígyófűnek, kígyónyelvűfűnek, lúdnyelvűfűnek, hálófűnek, gyíkfűnek, útilapunak is nevezett lándzsás útifű a mezőkön és legelőkön előforduló, évelő növény.

A torok kellemetlenségei (melyek télen sokkal gyakoribbá válnak) elleni küzdelemben alapvető gyógynövényként funkcionálhat. Nyugtatja, és kellemes hatással van a torokra, a garatra és a hangszálakra. Fő hatóanyaga az aukubin nevű glikozid, amely az iridoidok csoportjába tartozik. A levelek nyálkát és cseranyagot, flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, iridoidokat (aukubint) valamint C-vitamint tartalmaznak.

Antioxidáns hatású, továbbá támogatja az immunrendszert. Gyulladáscsökkentő, enyhén antibiotikus, továbbá sebgyógyító hatású. (Sváb, 2000) Gyulladáscsökkentő hatása a drogban található poliszacharidra, iridoidokra, feniletanoidokra vezethető vissza in vitro bizonyítékok alapján. In vitro vizsgálatok szerint hideg vizes kivonata bakteriosztatikus, baktericid hatású. (Liktor-Busa, 2012)

A népi gyógyászatban szúnyog, méh- vagy darázscsípés ellen is használták, rögtön a csípés után kenték be a csípés környékét szétdörzsölt útifűlevéllel, így a csípés helye nem dagadt meg és nem is viszketett.

Az útifüvek széleskörű használatát Küntzle, svájci természetgyógyász szavai támasztják alá: „Az útifű mindegyik fajtájából az egész növényt felhasználhatjuk, gyökerét, szárát, virágját és termését. Nincs még egy növény, amelyik úgy tisztítja a vért, a tüdőt és a gyomrot, ezért használ azoknak, akiknek gyenge a tüdejük, veséjük, vérszegé­nyek, sápadtak, kiütéseik, májfoltjaik vannak, köhécselnek, rekedtek.”

Felhasznált irodalom:

Sváb Jánosné (2000): Plantago spp. – útifűfajok, in: Bernáth Jenő (szerk.): Gyógynövények és aromanövények, Mezőgazda Kiadó, 474. o.

Liktor-Busa Erika (2012): Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), in: Csupor Dezső – Szendrei Kálmán (szerk.): Gyógynövénytár – Útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz 2., bővített, javított kiadás, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2012